Sok olyan kisgyerek van, akit nehéz könyvvel a kezünkben, egyszerű felolvasással lekötni. A gyerekek igénylik az érdekes és megfelelő tempójú vizuális és auditív ingereket. Gyakran a képeskönyveknél arra sincs idő, hogy elolvassuk a mondatokat, mert a kicsi már lapozna is tovább, és néha még az sem segít, ha teljes beleéléssel mesélünk. A fejből való mesemondás ebből a szempontból jobb, mert a szemkontaktus és a reakciók követése segít fenntartani a figyelmet, ez viszont néha kimondottan nehéz feladat.
Az "élő" mesemondásban segíthet, ha nem egyszerűen elmondjuk, hanem el is játsszuk a történetet. Ehhez persze szükséges némi dramaturgiai tervezés: ki kell osztani a szerepeket, megtanulni a szövegeket és megtalálni a megfelelő helyszíneket. Szerencsére ez a játék rugalmasan működik, a legtöbb részlet menet közben alakul ki. Ezt a mesemondási módszert mindenkinek nagyon ajánlom, az én kishúgomnál remekül bevált! :)
Mi a jól ismert mesét használtuk fel: "A kiskakas gyémánt félkrajcárja". Első körben a húgocskám volt a kiskakas, én pedig a narrátor, így csak követnie kellett azt, amit én mondtam.
Szemétdombot (sajnos) nem volt nehéz kialakítani a szobában. Gyémánt félkrajcár helyett egy műanyag játékékszert használtunk. Ezt török császárként elvettem tőle, és zsebre tettem, és "hazamentem" (az ágyhoz). A kiskakas odajött a "kerítésemre" (az ágy széléhez) kukorékolni: "Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat!" ezt a mondatot a kishúgom nagyon könnyen megtanulta.
Amikor a saját szerepemben beszéltem, elváltoztattam a hangomat: "Katonák, vessétek a kiskakast a kútba!" A kishúgomat egy székre ültettem, ez játszotta a kút szerepét. Ugyanígy megkerestem a legalkalmasabb helyet a "tüzes kemence", a "darázsfészek" és a "kincseskamra" számára is. Annál a résznél, amikor a török császár a nadrágjába teszi a kiskakast, az ölembe ültettem és szorosan átöleltem őt.
A kiskakasnak itt meghatározott rendben kellett beszélnie: "Szívd fel begyem a sok vizet!", majd "Ereszd ki begyem a sok vizet!", "Szívd fel/Ereszd ki begyem a sok darazsat!", "Szívd fel/Ereszd ki begyem a sok kincset!" A narrációval könnyen tudtam jelezni, hogy mikor kell megszólalnia, ha pedig véletlenül nem tudta, mi következik, segítettem, és vele együtt mondtam. Két-három elpróbálás után nagyon jól belejöttünk. Kell, hogy legyen türelmünk ehhez a játékhoz, mert ha beleadjuk magunkat nemcsak remek szórakozás lesz, de kitűnően fejleszti a gyerekek meseértését, szereptanulását és emlékezetét is.
Ezt a játékot természetesen sokféle mesével el lehet játszani. Egy újonnan tanult mesénél vagy új kedvencnél lehet a legkönnyebben bevetni - fontos, hogy a gyerekeket is tényleg érdekelje a dolog! Saját színjáték helyett használhatunk bábokat is. A fenti mese például egy kakasos kesztyűbábbal tökéletesen működik, de készíthetünk bábot házilag is, papírból és hurkapálcikából.
Készség: tartalommondás, szövegértés, szövegtanulás, szerepjáték, memória
Eszközök: bábok vagy jelmezek - eszköz nélkül is játszható!
Játékosok: egy felnőtt, több gyerek vagy csak gyerekek, esetleg előadók és nézők
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése