Tanulási segítség: az elmetérkép (6 éves kortól)

Míg a felnőttek általában fogalmi keretek között, szövegekben vagy más nyelvi egységekben fejezik ki a világot, a gyerekek gondolkodása inkább képekre támaszkodik. Az elmetérképezés (angolul mind map) egy összekötő eszköz a nyelvi és a vizuális természetű gondolkodás között, aminek a segítségével a fogalmakat és szavakat képpé alakíthatjuk. Ez a módszer segít átlátni az összefüggéseket és a részletek továbbgondolására ösztönöz, ezért hasznos lehet az iskolás gyerekeknek is, amikor például egy iskolai feladatot, fogalmazást vagy előadást kell készíteniük.

Az elmetérkép a rajz eszköztárát egyesíti a szavak logikájával. Úgy kell elképzelni, mint egy ágrajzot, amelyben nyugodtan használhatunk színeket, kis ábrákat vagy mókás figurákat, és amelyben az összekötő vonalak bármilyen irányban kapcsolódhatnak egymáshoz. A módszernek több különböző változata van. Kezdjük az egyszerűbbel:

1. "Gondolatsün" (6 éves kortól)

A "gondolatsün" (angolul spider map, vagyis "póktérkép") egy olyan gondolatfelhő, ami egy központi fogalomból indul ki - abból a témából, amivel foglalkozni szeretnénk. Ez a módszer tehát akkor hasznos, ha egy dologról kell minél több kapcsolódó tényezőt összegyűjteni. (Jó gondolatsüni lehet például egy ember jellemzéséből:, ha középre írjuk a nevét, és köré felírjuk a jó tulajdonságait)
A feladat tehát a következő: Írjuk le a kiválasztott fogalmat (lehetőleg egy szóba sűrítve) egy nagy, fektetett lap közepére! Rajzoljuk körbe ezt a szót valamivel: ez lehet egy forma, olyasmi ami a szó jelentésére utal, vagy egy sima karika is. Ez után el lehet kezdeni gyűjtögetni azokat a fogalmakat, amik a központi szóhoz kapcsolódnak. Húzzunk a süniből "tüskéket", azaz egyenes vonalakat! Ezek végére is egy-egy szót kell írni. A feladat az, hogy minél több ilyen, a központi dologhoz kapcsolódó szó kerüljön az ábra köré.

2. Ágrajz (7 éves kortól)

Az ágrajz logikája abban különbözik a szósüniétől, hogy több "emeletből" állnak, tehát a bennük szereplő fogalmak egymás alá és fölé rendezhetőek. Azért "ágrajz", mert egy fa ágaihoz hasonlóan itt egy-egy fogalomból több kisebb fogalom is "sarjadhat". 

Ágrajzokra a legkézenfekvőbb példa a családfa-ábrázolás, de alkalmas lehet más kapcsolati összefüggések leképezésére is, például összefoglaló ábrát készíthetünk vele egy történet szereplőiről és az ő viszonyaikról.

Ebben a megoldásban is használhatunk olyan elemeket, amitől az ábra nem csak egy száraz diagram, hanem  egy valódi rajz lesz. Használjuk ki a fával való hasonlóságot, színezzünk, vagy díszítsük a képet levelekkel, virágokkal, gyümölcsökkel vagy fán lakó kisállatokkal!

3. Elmetérkép (8 éves kortól)

Végül elérkeztünk a legbonyolultabb gondolat-vizualizációs eszközhöz, az elmetérképhez. Ennél a fajta ábrázolásnál mindent szabad! A rajz bármilyen témát ábrázolhat, a vonalak össze-vissza futhatnak, egy vonal akárhány irányba ágazhat, és bármelyik rész bármelyikkel összefüggésben lehet.

Persze nem szabad, hogy az elmetérkép összevisszasága teljesen értelmezhetetlen legyen. A módszer célja a fogalmak közötti rend megteremtése, és a továbbgondolás serkentése.

A kiindulás legyen ugyanaz, mint a gondolatsüninél: írjuk fel egy fektetett lap közepére a központi témát! (A fektetett lap azért jó, mert megtöri a hagyományos, állított lapforma fogalmazásos, egyenes vonalú logikáját.) Ebből ágaztassuk le a téma főbb részeit, és ezekhez alakítsunk ki újabb és újabb elágazásokat!  Az ágak között nyugodtan használhatunk összekötőket vagy színkódokat, hogy további összefüggéseket ábrázoljunk.

Hogyan használható mindez a tanulás segítésére?

• Rendszerbe helyezi a részeket, így könnyebben átláthatóvá válnak a fő- és altémák, hogy melyik hová tartozik, és hogy azokat milyen sorrendben lesz majd érdemes leírni pl. egy fogalmazásban.
• Javítja az emlékezést. Az agyunk sokkal könnyebben emlékezik olyan dolgokra, amiket kapcsolni tud valamihez. Itt ez a kiegészítő elem maga a kép, a színek, a formák, és maga a rajzolás élménye.
• Rámutat a "láthatatlan" összefüggésekre. Az elmetérképen a szemünk szabadon kalandozhat, nem úgy, mint egy egyenesen olvasott szövegnél, így könnyebben megmutatkoznak a hasonlóságok. Ezeket össze is köthetjük, így új logikai szálak és egymásra utalások jelennek meg, ami segít árnyaltabban megérteni a témát.
• Segít az arányok egymáshoz igazításában. Ha a rajz az egyik téma irányában nagyon nagy, míg a többi felé túl kicsi, akkor tudni fogjuk, hogy ezeket még ki kell dolgozni, vagy megmutatja, hogy ezek kisebb fajsúlyú kérdések, amiknek nem feltétlenül kell nagyobb részt szentelni.