A mesélés legjobb eszköze, ha nemcsak elmondjuk, de együtt elő is adjuk a cselekményt. Az előző részben egy olyan helyzetet mutattam be, amiben egy felnőtt és egy gyerek játszhat együtt. Most következzen néhány olyan mese, amellyel több gyermeket is bevonhatunk a házi színházba, úgy, hogy egyiküknek se kelljen a "rossz" szerepét alakítania.
A mesélés során nagyon fontos szempont, hogy a gyermekek a pozitív hőssel tudjanak azonosulni. A "hős", a jó figurája példát állít a kicsik elé, kalandjaival leképezi a világban való boldogulás nehézségeit, miközben helyes gondolkodásra tanít. Csakhogy a mesék nagy részében csupán egyetlen hős van: legtöbbször ez a főhős vagy a legkisebb testvér, vagy egyedüli gyerek, sőt, gyakran az is előfordul, hogy a legkisebb királyfi, királylány, szegény legény vagy kislány ellen a többi testvér (vagy a mostohák) durva, gonosz, olykor brutális tetteket eszel ki. Hogy ne kerüljön előtérbe a testvérek közötti rivalizálás, olyan játékot (mesét) kell választanunk, ami a főhősöktől nem ellenségeskedést, hanem együttműködést vár.
Az első mese, amit eljátszhatunk, csak részben felel meg ennek a követelménynek: "A három kismalac". Ebben a történetben a két idősebb malac kezdetben önfejű, nem hallgat a legkisebb tanácsára. De miért ne változtathatnánk meg a mesét? Játsszuk úgy, hogy minden malac együtt épít házat (így az sem fontos, hogy éppen hárman legyenek): először kipróbálják a szalmaházat. Ha a gyerekek szeretnék, építhetnek hozzá valamilyen egyszerű ágyneműkből készült építményt, de ez az első tényleg legyen nagyon kezdetleges. Ekkor érkezik a farkas - a szülő - hogy megpróbálja elfújni a házat. Amikor nagy levegőt vesz és elfújja a házat (például összedönti vagy felemeli a pokrócból csiptetett tetőt), a malacok elrohannak. Most új házat kell építeniük, de már erősebb anyagból. Ha elkészült a "faház", újra eljátszhatjuk a következő jelenetet, lehetőleg minél több túlzással. Látszódjon, hogy csak a szerepünket követjük, kicsit fogócskázhatunk is a kicsikkel. Végül, mikor megépült a "téglaház" (akár egy emeletes ágy is lehet), elő kell adnunk, hogy ezt sehogyan sem tudjuk elfújni. A végén a malacoknak már nem kell menekülni, a farkas hoppon marad. Ekkor hirtelen szerepet válthatunk, elmesélhetjük, hogyan kergette el a malacok gazdája, anyukája vagy apukája a gonosz farkast, és hogyan dicsérte meg az okos malackákat, amiért ilyen szép házat építettek, de akár az is lehet, hogy a malackák egy nagy lakomát rendeztek. A lényeg, hogy mindig legyen egy egyértelműen pozitív lezárás.
A másik mese, amit előadhatunk a "Hét kecskegida" - szintén bármennyi gyerekkel játszható. Ebben a mesében a kecskemama magára hagyja a kicsinyeit, azzal a feltétellel, hogy senki másnak nem nyitnak ajtót, csak neki. Ezután érkezik a gonosz farkas, aki megpróbálja magát kecskének tettetni, de a kicsik mindig észreveszik az árulkodó jeleket. A farkast és a kecskemamát játszhatja ugyanaz a személy, de fontos, hogy jól meg lehessen különböztetni a hangjából, a mozdulataiból vagy valamilyen kiegészítőből, (például a kecskemama fejkendője), hogy éppen melyik szerepben van - egyébként ennek a segítségével könnyen "átverhetjük" őket, amikor a mese megfelelő részéhez érünk, de azért játszunk el több próbálkozást: a mesebeli farkas először a hangja miatt lepleződik le, másodjára a fekete, karmos mancsa miatt, és csak harmadjára jut be. Kitalálhatunk további buktatókat, pl. fekete pulóvert húzhatunk farkasként, amit el kell takarni, vagy fel kell venni egy olyan kendőt, mint amilyen a kecskemamáé, stb.
A kecskék házikója legyen valami jól behatárolható hely, például egy nagy ágy, egy játszótéri kisház, vagy egy olyan szoba, amelynél nem lehet ténylegesen nekifeszülni az ajtónak (ez sok szempontból balesetveszélyes lenne). Amikor a farkasnak sikerül bejutnia a "házba", kezdődhet egy jó kis fogócska, amiben a farkas néhány kecskegidát elkaphat, játékból megharapdálhat vagy megcsiklandozhat. A többi kisgida persze meg akarja majd menteni a testvérkéjét (ezt tapasztalatból mondom), ezért jó kis birkózás kerekedhet majd a játékból. :) Még az is lehet, hogy megváltoztatjuk a mesét, és úgy fejezzük be, hogy a kisgidák együtt elkergetik a gonosz farkast. Azután amikor hazatér az igazi "kecskemama", akkor elmesélhetik neki, hogy mi történt.
Rengeteg más mese létezik még, amit remekül el lehet játszani otthoni eszközök segítségével, de mindenkinek azt javaslom, hogy olyan mesét válasszon, amiben senkit sem különböztetnek meg, és aminek a végén mindenki jól érezheti magát!
Készségek: szerepjáték, szövegtanulás, emlékezet
Eszközök: ruhadarabok, ágyneműk, vagy akár eszköz nélkül
Játékosok: egy felnőtt, több gyerek
A kecskék házikója legyen valami jól behatárolható hely, például egy nagy ágy, egy játszótéri kisház, vagy egy olyan szoba, amelynél nem lehet ténylegesen nekifeszülni az ajtónak (ez sok szempontból balesetveszélyes lenne). Amikor a farkasnak sikerül bejutnia a "házba", kezdődhet egy jó kis fogócska, amiben a farkas néhány kecskegidát elkaphat, játékból megharapdálhat vagy megcsiklandozhat. A többi kisgida persze meg akarja majd menteni a testvérkéjét (ezt tapasztalatból mondom), ezért jó kis birkózás kerekedhet majd a játékból. :) Még az is lehet, hogy megváltoztatjuk a mesét, és úgy fejezzük be, hogy a kisgidák együtt elkergetik a gonosz farkast. Azután amikor hazatér az igazi "kecskemama", akkor elmesélhetik neki, hogy mi történt.
Rengeteg más mese létezik még, amit remekül el lehet játszani otthoni eszközök segítségével, de mindenkinek azt javaslom, hogy olyan mesét válasszon, amiben senkit sem különböztetnek meg, és aminek a végén mindenki jól érezheti magát!
Készségek: szerepjáték, szövegtanulás, emlékezet
Eszközök: ruhadarabok, ágyneműk, vagy akár eszköz nélkül
Játékosok: egy felnőtt, több gyerek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése