A "Tárgybújócska" a rendrakás és a klasszikus Hideg-meleg, vagy más "kincskereső" játékok furfangos keveréke. A tárgyak, különösen a gyerekek játékai, ruhái, cipői stb. sajnos maguktól is hajlamosak bújócskát játszani, de ezzel a játékkal semmi perc alatt a helyükre juttathatjuk őket!
A játékhoz szükség lesz egy egész szobára, ahonnan egy kis időre kiküldhetjük a gyerekeket. (Ahogy az az előzőekből már kitűnhetett, ennek a szobának nem kell makulátlanul tisztának lennie, hiszen a játék részben a rendrakásra való tanításról szól.) Válasszunk ki egy olyan tárgykategóriát, aminek jól meghatározható helye van, és amiből legalább 4-5 darabot el tudunk helyezni a szoba különböző pontjain - ez lehet például egy zsákra való labda, néhány plüssmaci, egy doboznyi játékautó, építőkocka vagy póniló. A lényeg, hogy összetartozó és jól azonosítható játékok legyenek. Rejtsük el őket, de úgy, hogy ne legyen túl nehéz megtalálni, például a takaró alá, hogy kidomborodjon, a polcra valami mögé, vagy az ágy széle alá. Ha ez megvan, hívjuk be a gyerekeket, és mondjuk el nekik a feladatot:
Feladat: Találjátok meg az elrejtett tárgyakat! (A feladat szövegébe mindig fogalmazzuk bele, hogy milyen tárgyakról van szó - labdáról, plüssjátékról stb. - illetve azt, hogy legalább hány darabot kell összeszedniük!)
A keresgélést segíthetjük a hideg-meleg-játék utasításaival. (Minél közelebb járnak a kicsik, vagy minél jobb irányban kutakodnak, annál "melegebb" kifejezést kell mondani, pl.: "fagyos", "hideg", "langyos", "melegszik", "nagyon meleg" stb., míg el nem érünk a "tűzforróig", vagyis a célig.) Miközben a gyerekek sorra megtalálják a játékokat, számolniuk kell, hogy mennyinél tartanak, és a helyükre kell tenniük őket. A legjobb, ha a tárgyak helye ilyenkor mozgatható, például egy zsák vagy egy doboz, amivel a felnőtt körbejárhat, és a hozzá hozott tárgyakat gyűjtögetheti.
Ha előkerült a tárgyakból a kellő mennyiség, akkor a tárolót tegyük arra a helyre, ahol általában tartani szoktuk, és kezdődhet a következő keresgélés. Itt már ügyesebbnek kell lennünk, hiszen most olyan játékokkal vagy más tárgyakkal kell dolgozni, amit nem mi rejtettünk el. Mondjunk ismét egy olyan tárgykategóriát, ami jól beazonosítható, és válasszunk hozzá egy reális számot, hogy mennyit kell belőle összegyűjteni - ilyenkor hozzátehetjük azt a szót, hogy "legalább", és a cél lehet a "minél több" elérése ugyanebből a tárgyból. Azt is variálhatjuk (sőt, érdemes variálnunk), hogy hová kell vinni az összegyűjtött darabokat. Cipők a cipőszekrénybe, babák a babaházba, játékállatok a kosarukba, ruhák a szennyestartóba stb.
Addig folytassuk a játékot, amíg a gyerekek élvezik. Persze a cél az, hogy teljes rend legyen, de mit sem ér, ha ez a szokásos nyűggel jár. A legjobb, ha a gyerekek ezen a játékon keresztül megtanulják, hogy a rendrakás jó dolog. Próbáljuk ösztönözni őket: dicsérjünk meg minden egyes darabot, amit összegyűjtöttek, tapsoljunk, ha egy-egy kategória minden tárgyát sikerült összeszedniük, és végül, ha már az egész szobában legalább viszonylagos rend van, ajnározzuk az eredményt, amit sikerült elérni ("milyen szép rend van!" "mennyivel gyönyörűbb így ez a szoba!" stb.), és akár valami jutalmat is adhatunk.
Vigyázat: túl nagy gyerekekkel ez a játék nem működik! Az iskoláskorú gyerekek könnyen rájönnek a feladat mögött rejlő cselre. Számukra sem a keresgélés, sem a számolás nem jelent nagy kihívást, ezért hamar kedvüket vesztik, és esetleg a kisebbek lelkesedését is elveszik. A kisebbek viszont (3-6 éves korig) nemcsak kötelezően végzik majd el, hanem élvezni is fogják ezt a megoldást, és az önbizalmukat is növeli majd a jól megérdemelt dicséret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése