Rajzos játék: Geometrikus rajzsablonok

A geometrikus rajzsablonok olyan műanyag minták, amik segítségével könnyen lehet szabályos síkidomokat rajzolni - inkább a mérnöki pontosságú szerkesztés eszközei, mint érdekes és izgalmas gyerekjátékok. De a látszat ellenére a száraz, matematikai formák is lehetnek ötletes gyermekrajzok alapjai.

Egy korábbi cikkben már volt arról szó, hogy hogyan lehet kreatívan használni a figurás sablonok sokszor hamar megunható egyformaságát. Most bemutatjuk, mit lehet kihozni azokból a sablonokból, amelyeken játékos ábrák helyett csak szabályos sokszögek vannak.

A geometrikus sablonok a figurásokhoz hasonlóan nagyon sokfélék lehetnek. Általában a legfontosabb szabályos síkidomok megrajzolására használhatók: egyenlő szárú háromszögek, rombuszok, négyzetek, öt-, hat- és nyolcszögek szerepelnek rajtuk, időnként téglalapok, és más matematikailag jellemző formák, pl. ellipszisek, hullámvonalak, spirálok, nyilak, néha szívecskék, csillagok és virágok is. Először fedezzük fel ezeket a gyerekekkel együtt! Mutassuk meg, hogy hogyan kell használni! Ha egy olyan sablonunk van, amin sok különböző minta van, akkor már az alakzatok felismerése is komoly feladat lehet a gyerekeknek. "Milyen síkidomok vannak ezen a sablonon? Ezek miről ismerhetők fel?" - ezt már 3-4 éves gyerekekkel is játszhatjuk. Ha a kicsi már azonosítani tudja a formákat, akkor adhatunk neki egyszerű rajzfeladatokat: "Rajzolj egy sárga négyzetet!", "Rajzolj egy kört, utána színezd ki kékre!" stb.

A gyerekek hamar felismerik, hogy a különböző formák kombinációiból könnyen lehet figurákat készíteni. A legegyszerűbbek ezek közül a körökből és sokszögekből készített virágok, házikók és emberkék. Három különböző méretű körből például könnyen lesz hóember, egy négyzet és egy szabályos háromszög ház, több különböző méretű háromszög egymás tetején pedig egy fenyőfa - és kész is a téli tájkép.

Nagyobb gyerekek (6-7 éves kortól) ennél bonyolultabb képeket is megpróbálhatnak "átültetni" geometrikus formákra. Ez egy különleges gondolkodásmódot vár el a rajzolótól: ahelyett, hogy a körvonalakra koncentrálna, a figura egyes részeibe bele kell látnia a szabályos formákat. Néha nem is olyan könnyű, hiszen a szabályos síkidomok összevisszaságából álló részeknek végül egységes képpé kell összeállnia - hasonlóan a kubista festményekhez.