A felfedezés öröme és a meglepetés előtti várakozás könnyen megmozgatja a gyerekeket. A Kincskereső játékban ezt a kíváncsiságot használjuk ki arra, hogy a picik gyakorolják az olvasást és a fejtörős problémamegoldást - és nem utolsósorban a játék izgalmas és színes módszer lehet egy ajándék átadására is!
Bevallom, sokáig gondban voltam ezzel a játékkal, hiszen egy felnőtt számára rengeteg macerával jár. Ha ő készíti elő a feladatot a gyerekeknek, akkor az ezzel járó gondolkodás és pakolászás nagyon időigényes, és ez alatt a gyerekek nem lehetnek a szobában, tehát kell valaki, aki vigyáz rájuk. Ezt a problémát kétféleképpen lehet megoldani: Vagy úgy kell időzíteni a játékot, hogy készen álljon, amikor az apróságok éppen hazaérkeznek valahonnan, vagy pedig - ha már ismerik a játék menetét - a gyerekek készítsék el egymásnak a feladatsort!
De mi is pontosan a játék? Nagyon egyszerű: Jó alaposan el kell rejteni egy szobában egy tárgyat (ez lesz a "kincs"). Olyasmi legyen, aminek a gyerekek örülhetnek - ha többen vannak, akkor valami elosztható vagy közös játék, édesség, vagy más meglepetés. Ez után olyan üzeneteket kell hagynunk a szobában, amik fokozatosan elvezetnek a következő állomásig, majd végül a kincshez. Az üzeneteket kis cetlikre írjuk meg, úgy, hogy a gyerekek olvasási képességéhez igazodjon: kisebbeknek csupa nagybetűvel, nagyobbaknak írott, iskolai "gyöngybetűkkel".
Ilyesmi utasításokat írhatunk rájuk: "Nyisd ki a szekrényed ajtaját!" (az ajtóra ragaszthatjuk a következő üzenetet), "Vedd le a polcról a legnagyobb könyvet!" (a könyv lapjai között lehet a cetli), vagy "Fújd fel az asztalon lévő zöld lufit!" (így láthatóvá válik a lufira írt szöveg, egy újabb "nyom"). Beszélhetünk "rejtvényekben" is, persze olyan szinten, amit a gyermek még könnyen meg tud fejteni: "Menj oda, ahol a játéklovak laknak!", "Mivel mérjük az időt? Nézd meg a hátulját!" stb. (Bár én nem vagyok a találós kérdések híve, aki szeretne, nagyobb gyerekeknél azt is felhasználhatja).
Rejtsünk el így legalább 6-8 cetlit, amik végül a célhoz vezetnek. Ha ez megvan, behívhatjuk a kicsiket.
Ilyesmi utasításokat írhatunk rájuk: "Nyisd ki a szekrényed ajtaját!" (az ajtóra ragaszthatjuk a következő üzenetet), "Vedd le a polcról a legnagyobb könyvet!" (a könyv lapjai között lehet a cetli), vagy "Fújd fel az asztalon lévő zöld lufit!" (így láthatóvá válik a lufira írt szöveg, egy újabb "nyom"). Beszélhetünk "rejtvényekben" is, persze olyan szinten, amit a gyermek még könnyen meg tud fejteni: "Menj oda, ahol a játéklovak laknak!", "Mivel mérjük az időt? Nézd meg a hátulját!" stb. (Bár én nem vagyok a találós kérdések híve, aki szeretne, nagyobb gyerekeknél azt is felhasználhatja).
Rejtsünk el így legalább 6-8 cetlit, amik végül a célhoz vezetnek. Ha ez megvan, behívhatjuk a kicsiket.
Feladat: Találd meg a titkos üzeneteket, és kövesd a rajtuk található utasításokat! Ha mindet megtalálod, Tiéd a kincs!
Fontos, hogy aki készítette a feladatsort, az mindig legyen jelen a keresgélésnél is, hogy tudjon segíteni, vagy hogy nehogy véletlenül túl korán találjanak meg valamit.
A játékban az a jó, hogy kooperatívan játszható, tehát ha több gyerek van, egymást segítve kell, hogy elvégezzék a feladatokat. Ha izgalmasabbá szeretnénk tenni a dolgot, és nem akarjuk, hogy a gyerekek egymás kezéből húzgálják ki a cetliket, vagy versengve rohangáljanak egyiktől a másikig, miközben az egyik mindig lemarad, adhatunk apróbb részfeladatokat is, pl.: "Akkor mehettek tovább, ha mindannyian elmondtok egy-egy verset!" vagy "Most minden játékos tapsoljon kettőt és forogjon körbe!". Ezek a kis mozgásos feladatok mindenkit megdolgozatnak majd, így akár kisebb, olvasni nem tudó testvérek is beszállhatnak a játékba.
Ha sikerült megtalálni az eldugott kincset, akkor szánjunk időt arra is, hogy a gyerekeket megdicsérjük. Érezzék úgy, hogy érdemes volt végigcsinálni a játékot! Ha az első körön túl vagyunk, lehet, hogy maguktól is szeretnének majd ilyen kincskereső kalandot készíteni. Próbáljuk meg úgy, hogy a gyerekek egymásnak gyártanak feladatot. Amíg az egyik tesónak dolga van, pl. leckét ír, a másik előkészítheti a terepet (esetleg anya vagy apa segítségével), vagy ha van több, egymástól elzárható szoba, akár egyidejűleg is gyárthatják az utasításokat. (Ez akkor sem rossz, amikor egy kicsi időre külön akarjuk választani a gyerekeket, mert már civakodáshoz közeli volt a hangulat!)
A Kincskereső játék előnye, hogy nem lehet kinőni belőle. Akár felnőtteket is meglephetjük egy ilyen feladatsorral, aminek a végén egy kis kedvességet rejtünk el. Ha jól csináljuk, ez a játék segít erősíteni a családi kapcsolatokat, és sok-sok örömet fog szerezni :)
Készségek: problémamegoldás, írás-olvasás, logika, utasítások követése, együttműködés
Eszközök:
Játékosok: első alkalommal legalább egy felnőtt és akár több gyerek, később több gyerek
Fontos, hogy aki készítette a feladatsort, az mindig legyen jelen a keresgélésnél is, hogy tudjon segíteni, vagy hogy nehogy véletlenül túl korán találjanak meg valamit.
A játékban az a jó, hogy kooperatívan játszható, tehát ha több gyerek van, egymást segítve kell, hogy elvégezzék a feladatokat. Ha izgalmasabbá szeretnénk tenni a dolgot, és nem akarjuk, hogy a gyerekek egymás kezéből húzgálják ki a cetliket, vagy versengve rohangáljanak egyiktől a másikig, miközben az egyik mindig lemarad, adhatunk apróbb részfeladatokat is, pl.: "Akkor mehettek tovább, ha mindannyian elmondtok egy-egy verset!" vagy "Most minden játékos tapsoljon kettőt és forogjon körbe!". Ezek a kis mozgásos feladatok mindenkit megdolgozatnak majd, így akár kisebb, olvasni nem tudó testvérek is beszállhatnak a játékba.
Ha sikerült megtalálni az eldugott kincset, akkor szánjunk időt arra is, hogy a gyerekeket megdicsérjük. Érezzék úgy, hogy érdemes volt végigcsinálni a játékot! Ha az első körön túl vagyunk, lehet, hogy maguktól is szeretnének majd ilyen kincskereső kalandot készíteni. Próbáljuk meg úgy, hogy a gyerekek egymásnak gyártanak feladatot. Amíg az egyik tesónak dolga van, pl. leckét ír, a másik előkészítheti a terepet (esetleg anya vagy apa segítségével), vagy ha van több, egymástól elzárható szoba, akár egyidejűleg is gyárthatják az utasításokat. (Ez akkor sem rossz, amikor egy kicsi időre külön akarjuk választani a gyerekeket, mert már civakodáshoz közeli volt a hangulat!)
A Kincskereső játék előnye, hogy nem lehet kinőni belőle. Akár felnőtteket is meglephetjük egy ilyen feladatsorral, aminek a végén egy kis kedvességet rejtünk el. Ha jól csináljuk, ez a játék segít erősíteni a családi kapcsolatokat, és sok-sok örömet fog szerezni :)
Készségek: problémamegoldás, írás-olvasás, logika, utasítások követése, együttműködés
Eszközök:
Játékosok: első alkalommal legalább egy felnőtt és akár több gyerek, később több gyerek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése