A gyerekek internethasználatáról általában lesújtó véleményeket hallani: A legtöbben egyértelműen elítélik és egy újabb függőség forrását látják benne, nem is beszélve a "nemkívánatos tartalmak" veszélyeiről. Ám gyakran elfelejtkezünk a lényegről: a számítógép és a világháló csupán eszközök, melyeket jól és rosszul is használhatunk. Egy kis odafigyeléssel és megfelelő iránymutatással az internet fejlesztő, értékes és hasznos tudások forrása lehet.
Jöjjön most négy olyan kérdéskör, amit érdemes átgondolni, mielőtt a kicsiket a gép elé ültetjük.
Jöjjön most négy olyan kérdéskör, amit érdemes átgondolni, mielőtt a kicsiket a gép elé ültetjük.
Minden kisgyermek a látott viselkedési mintákat utánozza. Azok a kicsik, akiknek a szülei éjjel-nappal a számítógép előtt ülnek, nagy valószínűséggel követik majd a példát. Sokan emlegetik úgy a digitális technológiát, mint a modern világ "nélkülözhetetlen" elemét. Sokkal jobb, ha mi nem ezt a hozzáállást sulykoljuk a gyerekbe! Mutassuk meg, hogy a számítógép a felnőtteknek sem "függőség", hanem munkaeszköz, ha pedig kikapcsolódásra használjuk, ne töltsünk előtte túl sok időt! A számítógép hasznos, de nem nélkülözhetetlen, és véletlenül sem kizárólagos, csupán egy a sok szórakozási vagy ismeretszerzési lehetőség közül.
2. "Csináljuk együtt!"
Aki az internetre panaszkodik, az alapvetően abból indul ki, hogy a gyermek egyedül fogja használni az. Természetesen előbb-utóbb ez tényleg így lesz, de jobb, ha az első lépéseknél ott vagyunk. Próbáljuk meg vele együtt felfedezni a lehetőségeket, vagy a közelében lenni, amikor a számítógépet használja. Nem felügyelet alatt kell tartani, hanem inkább megbeszélni vele, hogy mi az, ami jó, és mi az, ami nem. Ne csupán korlátozzuk, hanem segítsük a boldogulását! Így elérhetjük, hogy ha a későbbiekben kérdése lesz, hozzánk forduljon.
3. "Mit játszunk?"
A gyerekeknek ajánlott online játékok közül a legnépszerűbbek:
Amikor van időnk közösen internetezni a gyerekkel, játszunk olyan játékokat, amik mindkettőnket szórakoztatnak. Ilyen lehet például egy kvízjáték, aminek az elolvasásához a gyerek még nem elég gyors, de ha felolvassák neki, akkor tudhatja a jó választ. (Biztos vagyok benne, hogy pl. egy rajzfilm-kvízben hasznos kis segítőnek bizonyul majd! :) ) Így a kicsi úgy érezheti, hogy a szülővel kiegészítik egymást, ami az összetartozás tudatát is erősíti.
- ügyességi játékok: a net a mászkálós-pontgyűjtős-lövöldözős játékok kifogyhatatlan tárházát nyújtja. Ezek egyetlen előnye, hogy fejlesztik a reakcióidőt, hátrányuk viszont, hogy teljes koncentrációt igényelnek, ezért kirekesztik a külvilágot. A gyermek ilyenkor se lát, se hall, ráadásul ezek a játékok tényleg képesek bizonyos szinten függővé tenni: A játékos a helyes lépésekért minden percben több tucat "pozitív visszacsatolást" kap (villódzó fények, vidám hangok, gyülekező pontok), ami a valóságban elképzelhetetlen (nem tudjuk ennyiszer megdicsérni a gyermekünket). Ezért vigyázni kell az ilyen játékokkal, és helyettünk inkább olyanokat választani, amik a logikát teszik próbára.
- virtuális színezők: ezekben a painthez hasonlóan egy-egy kattintással lehet egy egész területet kifesteni. Ezek helyett inkább a nyomtatható színezők keresését ajánlom, amiket aztán kézzel lehet színezni. Ez azért jobb, mert a gyerkőc így maga választhatja ki a színezni kívánt figurát (interaktív tevékenységet végez), mégis fejlődik a kézügyessége.
- öltöztető játékok: főleg a lányok kedvence a meglévő ruha- és frizurakínálatból való válogatás, variációk készítése. Az ilyen játékoknál nem az öltöztetés menete fontos, hanem a végeredmény: kislányunk általában örömmel ráncigál a géphez, hogy megmutassa, milyen szépet csinált. ("Ez a hercegnő Te vagy!" "Pont ilyen kutyust szeretnék!") Szánjuk rá az időt, hogy megdicsérjük a munkákat, ha pedig szeretnénk, buzdítsuk a lánykákat arra, hogy maguktól, papírra készítsenek hasonló képeket.
Amikor van időnk közösen internetezni a gyerekkel, játszunk olyan játékokat, amik mindkettőnket szórakoztatnak. Ilyen lehet például egy kvízjáték, aminek az elolvasásához a gyerek még nem elég gyors, de ha felolvassák neki, akkor tudhatja a jó választ. (Biztos vagyok benne, hogy pl. egy rajzfilm-kvízben hasznos kis segítőnek bizonyul majd! :) ) Így a kicsi úgy érezheti, hogy a szülővel kiegészítik egymást, ami az összetartozás tudatát is erősíti.
4. "Ez nem neked való!"
Valószínűleg elkerülhetetlen, hogy a gyermekünk olyan oldalakra tévedjen, amelyeket mi elítélünk. Ez ellen egy bizonyos szintig fel lehet készülni a böngésző és a keresők beállításaival, pl. figyeljünk oda, hogy a keresőoldal biztonsági beállításai "szigorú"-ra legyenek állítva, tiltsuk le a reklámokat és tegyünk elérhetetlenné bizonyos oldalakat stb. De bármit teszünk is, mindig számítanunk kell arra, hogy mégis előfordulnak olyan dolgok, amiket nem kellene látnia. Épp ezért kell arra törekedni, hogy a gyermek megbízzon bennünk, és velünk akarja megbeszélni azt, amit látott. Soha ne ítélkezzünk fölötte, érezze úgy, hogy bármit megoszthat velünk. Ha ez a bizalom adott, nincs mitől félni.
(Mellesleg a gyerekek és velük együtt a szülők többsége az "ártatlannak" nyilvánított oldalaknak is a csapdájába esik, amelyeken játékokat, meséket, a korcsoportnak megfelelő vicces dolgokat mutatnak. Ezeket többnyire reklámoldalaknak hozzák létre, és kizárólag a márkák "beültetésére" szolgálnak. Ha a gyermek ezeken az oldalakon időzik, sokkal nagyobb valószínűséggel választja - könyörgi ki vagy követeli - azokat a termékeket, amiknek a logójával itt találkozott. Ezzel kapcsolatban is érdemes észnél lenni, de talán a legjobb az, ha egyáltalán nem hallgatunk a gyerekek hisztijére.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése