Rajzos játék: Térkitöltés (6 éves kortól)

Sok régi népcsoport művészetére jellemző az ún. "horror vacui"-ábrázolásmód, amely a rendelkezésre álló felület egészének kidíszítését jelenti. (Szó szerint annyit tesz, az "ürességtől való félelem"). Ebben a játékban visszatérünk ehhez az ősi szemlélethez. A cél az, hogy egy megadott területen belül egyáltalán ne maradjanak üres, kitöltetlen helyek.

A mai gyerekek, és általában a modern emberek nagy többsége ezzel szemben úgy rajzol, hogy elég nagy üres helyeket hagy meg a papíron. A fő téma (néhány figura és a környezet) kidolgozása után mindig maradnak kitöltetlen részek, néha talán túl nagyok is. Ha a gyerkőcünk túl sok üres helyet hagy meg a lapon, abból a motiváció és a kreativitás hiányára következtethetünk, vagy a monotóniatűrés gyengeségére. Ezek javíthatók, ha a következő feladatot tényleg lelkesedéssel végeztetjük el vele:

Feladat: Rajzolj egy nagy formát a papírra! Töltsd ki ezt a formát olyan mintával, ami neked tetszik!

A "forma" igazán sokféle lehet: egy nagy, szabálytalan kör ("krumpli"), egy geometrikus alakzat (háromszög, négyzet, trapéz, vagy bármilyen vonalzóval húzott, szabálytalan sokszög), egy nagy, vastag betű, vagy akár a gyermek körberajzolt keze is. 

Indiai henna-minták - jó ötleteket adhatnak például a kéz-forma díszítéséhez

Ami a mintát illeti, a lehetőségek tárháza szinte végtelen! Díszíthetünk figurákkal - pl.: emberekkel, állatokkal, mesefigurákkal (ezt nagyobb gyerekeknél ajánlom) - tárgyakkal, tájképekkel vagy bármilyen tetszőleges, ismétlődő mintával, pl.: csíkokkal, cirádákkal, cikkcakkokkal, hullámvonalakkal stb. A legjobb az, ha a  gyereknek a szülővel együtt sikerül kitalálnia valami teljesen egyedi mintát, ami valami módon utal a személyiségükre, vagy egy közös élményre épít. Ha a kicsi rajong a cicákért, akkor próbáljuk cicákkal telerajzolni a felületet, vagy ha nemrégiben kirándulni volt valahol a család, megpróbálhatjuk az ott látott dolgokat (hegyeket, növényeket, vagy más emlékeket) beleépíteni a rajzba.

Ausztrál őslakosok mintái

Egyáltalán nem fontos, hogy kizárólag egyféle kitöltő motívum jelenjen meg. Minél változatosabb a díszítés, annál jobb! Ki lehet próbálni például azt is, hogy néhány központi figura megrajzolása után a fennmaradó helynek találunk ki valamilyen nonfiguratív díszítőmintát - ezt láthatjuk az ausztrál törzsek művészetében is.

Olyan mintára törekedjünk, amellyel minden egyes centimétert be lehet borítani. A lényeg, hogy a körbehatárolt területen egyáltalán ne maradjon üres folt. Ha ez megvan, akkor az alakzat körvonalát akár ki is lehet radírozni, így kizárólag a mintából áll majd össze az eredeti forma. Így a végeredmény szép és különleges lesz.